A címben feltett kérdést gyakran hallom különélő szülőktől. A kérdésre a válasz nem egy egyszerű szám lesz. A Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyve egyértelművé teszi, hogy nagykorúság elérésig mindenképpen köteles a különélő szülő tartásdíjat fizetni.
A különélő szülő elsősorban pénzben teljesíti a gyermektartást, ezt nevezzük tartásdíjnak. Kiskorú tartása esetén a jogszabály vélelmezi a rászorultságot, illetve a szülő a saját szükséges tartásának korlátozásával is köteles azt teljesíteni. Ez alól szűk körű kivétel az eset, ha a gyermek indokolt szükségleteit munkával szerzett keresménye vagy vagyonának jövedelme fedezi, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van.
A 18 és 20 éves kor között van egy speciális helyzet: ha középfokú tanulmányokat folytat a gyermek. Itt a rászorultság vélelme még fennáll, azonban már megszűnhet a tartási kötelezettség, amennyiben a gyermek érdemtelen, illetve a tartásra kötelezett szülő teljesítőképessége nem áll fenn.
Ezen kor betöltése után a különélő szülő akkor köteles tartásdíjat a fizetni, ha a gyermek továbbtanul és erről tájékoztatta a szülőt.
Nagykorú gyermek tartásának további feltétele, hogy rászorult legyen. A rászorultságot kiskorúság, illetve húszéves középfokú tanulmányokat folytató nagykorúság esetén vélelmezi a jogszabály.
Milyen tanulmányok folytatása esetében áll fenn a tartásdíj fizetési kötelezettség? A Polgári Törvénykönyv egyértelműen felsorolja ezeket. Tanulmánynak minősül az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges képzés, tanfolyam, a felsőfokú végzettségi szintet biztosító alap- és mesterképzésben, valamint a felsőfokú szakképzésben folytatott tanulmányok folyamatos végzése. A rendelkezés célja, hogy a gyermek szakképesítést szerezzen, az önálló életpályát megkezdje. A gyakorlat egyértelműsíti, hogy a doktori képzés nem tartozik ebbe a körbe. A tanulmányok folytonossága is feltétel, azonban nem szűnik meg a tartási kötelezettség a jogosultnak fel nem róható megszakítás esetén.
A Polgári Törvénykönyv felsorolja azon eseteket, amikor megszűnik a nagykorú továbbtanuló gyermek felé fennállú tartási kötelezettség. Ezek az alábbiak:
- A gyermek érdemtelensége. Az érdemtelenséget megalapozza, amennyiben kellő indok nélkül nem tart a gyermek a tartásra kötelezettel kapcsolatot, illetve indokolt esetben a tartásra kötelezett vagy vele együtt élő hozzátartozójával szemben tanúsított magatartása vagy életvitele. Önmagában a kapcsolat hiánya nem szünteti meg a tartási kötelezettséget, vizsgálni kell, mi vezetett a helyzethez.
- Tanulmányi kötelezettségének rendszeresen, önhibájából nem tesz eleget.
- A szülő saját vagy kiskorú gyermek tartását veszélyeztetné. Míg a kiskorú gyermek tartásására a szülő saját tartását veszélyeztetve is köteles, nagykorú gyermeknél már nem áll fenn ez az elvárás, illetve a kiskorú gyermek tartása megelőzi a nagykorút.
Fontos előírása a jogszabálynak, hogy a tanulmányokat indokolt időn belül folytassa a gyermek. A lehető leghamarabb kezdje el és fejezze be.
A tartásra kötelezett szülő kérhet az intézménytől a tanulmányok végzésének fennállásról és megszűnéséről való tájékoztatást.
A jogszabály meghatároz egy felső határt: a gyermek 25. életéve beöltését követően már csak rendkívül indokolt esetben jogosult tartásra.
Természetesen az élet ennél az összefoglalónál sokkal szövevényesebb. Mindig az adott helyzet összes körülményét figyelembe kell venni, a fenti írás ehhez nyújt támpontokat.
